Tavaly nyáron kértek fel először arra, hogy keresztanya legyek. Azonnal el is fogadtam a felkérést egy perc gondolkodás nélkül, mivel, hogy óriási megtiszteltetésnek éreztem. Az unokatestvérem kislányának leendő keresztanyjaként, úgy gondoltam maximálisan ki kell vennem a részem a szervezésben és segítenem kell, amiben csak tudok. Az első beszélgetésünknél már szóba is jött a virágkötői tapasztalatom, így egyértelmű volt mindenki számára, hogy azt a feladatot majd én fogom teljesíteni. Fel is kerestem a volt főnökömet, hogy megkérdezzem tudnánk-e együtt dolgozni egy pár délután erejéig. Pozitív választ kaptam, így már másnap este be is mentem, hogy megbeszéljük a részleteket és feltérképezzem a lehetőségeimet. A keresztelő előtt két héttel fordultam meg ott ismét, hogy megpróbáljam megvalósítani az elképzeléseimet és változtassak az eredeti terven, ha szükségét érzem.
Minden lehetséges kombinációt kipróbálni eléggé időigényes, így beszélgetésre is bőven jutott időnk.
Megosztottuk egymással a bakancslistás terveinket, legutóbbi nyaralási élményeinket és egyéb vidám vagy épp vicces emlékeket idéztünk fel. A legviccesebb rész viszont az volt, amikor egy kérdésére a csokrot is kiejtettem a kezemből és a fejemhez kaptam. Arra volt kíváncsi, hogy mégis milyen ruhában fogok megjelenni a keresztelőn, mint tiszteletbeli keresztszülő.
Ekkor jöttem rá arra, hogy annyira el voltam foglalva a virágos feladatommal, hogy teljesen megfeledkeztem arról, hogy ruhát vásároljak magamnak. Igazából lett volna miből választanom, de úgy tartottam méltónak, hogy egy első keresztelés alkalmával új ruhában kellene megjelenni.
Kicsit pánikolni is kezdtem, mert nem volt már olyan sok időm ruhát választani és rengeteg egyéb dolgom is akadt a következő két hétre. A főnököm szerint ilyenkor az a leghatékonyabb megoldás, ha az interneten keresek magamnak egy alkalmi ruhát, minthogy azzal töltsem az időmet, hogy záróra előtt próbálok eljutni egy hosszú munkanap után minden lehetséges ruhaboltba. Felajánlotta azt is, hogy megkérdezi a feleségét, arról hogy ő honnan szokta beszerezni a ruháit, ha nincs ötletem, hogy hol keresgéljek.
Abban a pillanatban jól jött bármilyen kis segítség, úgyhogy megköszöntem és mondtam, hogy várom majd az üzenetét, ha sikerült beszélnie erről a feleségével.
Mire hazaértem, már el is küldte nekem egy webáruház címét. Az üzenetben az állt idézőjelben, hogy Spiné- alkalmi ruha webshop nőknek!
Meg kell, hogy mondjam, nem csalódtam a felesége ízlésében. Első körben annyi ruhát választottam ki, hogy ha mind megveszem őket, akkor a teljes havi fizetésem bánta volna.
Ez viszont nem volt opció, így megpróbáltam gyorsan eldönteni melyik cipőmet fogom viselni és egy ahhoz legalább színben passzoló ruhát tettem a kosárba.
Már csak abban kellett reménykednem, hogy nem lesz gond a mérettel vagy a szállítás időtartamával, mert nem biztos, hogy egy ilyen probléma még belefért volna.
Szerencsére a 4 nappal később kiszállított ruha tökéletesen állt rajtam és a keresztelőn is sokaknak feltűnt, hogy mennyire eltaláltam ezúttal a ruhaválasztást, mivel, hogy még a virágokkal is összhangban voltam.
Online alkalmi ruhát vásárolni utolsó pillanatban mindig rizikós, ezért megfogadtam, hogy bármennyire is szerencsés voltam, még egyszer ilyet nem csinálok. Mármint, csak az utolsó perces vásárlás nem fog többé előfordulni. Az Spiné-ről vásárolni még biztosan fogok, merthogy a kívánság listám elég hosszúra nyúlt már az első nézelődésem alkalmával.