A virágokért való rajongásom már kislány koromban kialakult. Mamám vidéken lakott és hatalmas kertje volt tele virágokkal és növényekkel. Nyaranta legalább két hetet ott töltöttem náluk, ilyenkor együtt gondoztuk és ápoltuk őket, hamar megtanultam melyik virág milyen törődést igényel. Ez a rajongás egyre csak erősödött bennem, míg a gimnázium végéhez közeledve el kellett dönteni, ki mivel szeretne a későbbiekben foglalkozni. Én nem sokat vacilláltam, nagyon jól tudtam, hogy virágkötő szeretnék lenni, bár ezt még a szüleim torkán le kellett nyomnom valahogy, mert ők erősen a pénzügyi vonalat szerették volna rám erőltetni, nyilván szerették volna, ha jól keresek a későbbiekben és nem akadnak majd anyagi gondjaim. Mivel aztán rám bízták a döntést, persze azután, hogy felsorolták az érveiket, én a szívemre hallgattam. Az iskola után elkezdtem dolgozni a szakmában és habár valóban azt csináltam, amit szerettem, lényegében a munkám volt a hobbim, de rá kellett döbbennem, hogy anyagilag valóban nem azt hozta, amit szerettem volna, legalábbis alkalmazottként semmiképpen. Így kicsit újra gondoltam a dolgokat. Arra jutottam, hogy saját virágboltot szeretnék nyitni, de ehhez nyílván több pénzre lenne szükség. Mivel sajnos a szüleim nem tudtak ebben támogatni, nekem kellett megteremtenem hozzá a tőkét.
Több ismerőstől is hallottam, hogy az ausztriai munkák nagyon jól fizetnek, és sokat félre lehet tenni vele, akár ezer eurót havi szinten. Mivel én is láttam benne perspektívát, úgy döntöttem én is elkezdek ausztriai munkák után keresgélni az interneten.
Így találtam rá egy cégre, akinek kifejezetten ez a profilja, és az se utolsó szempont, hogy a korábbi kliensek véleményei is nagyon pozitívak voltak, ezért gondoltam megkeresem őket és belevágok. Mivel a német nyelvtudásommal szerencsére nincs gond, azt ígérték, akár két héten belül sikerülhet állást találni. Nagyon profi csapattal dolgoznak, ezt én is megtapasztalhattam. Elkészítettük a német nyelvű önéletrajzomat és motivációs levelemet is, hiszen ez az, amivel fel tudom majd kelteni a munkaadók érdeklődését. Persze mindent nem csinálhatnak meg helyettem, a telefonos interjún nekem kellett átesnem, de persze erre is felkészítettek, szóval egy szavam se lehet tényleg. Ami még szenzációs, hogy nem nekem kell „jelentkezni”, hanem a munkaadók keresnek meg engem, hiszen ők kapnak értesítést arról, hogy munkát keresek a megadott pozícióban. Ami szintén nagyon tetszett, hogy a munka megszerzését követően sem engedik el az ember kezét, ha esetleg nem tetszik a munka, szükség esetén újra is pályáztatnak. Nekem valóban sikerült két hét leforgása alatt munkát találni felszolgálóként. Persze lehet próbálkozni az álláskereséssel egyedül is, de az sokkal hosszadalmasabb és nehezebb is lesz, ezt a költséget abszolút megérte a dolog, tekintve hogy mennyit tudok spórolni a kinn töltött idő alatt.
Reményeim szerint két év alatt sikerül össze spórolni a bolt nyitásához szükséges pénzt, hogy ismét az munkám legyen a hobbim, addig is ez a cél lebeg a szemem előtt minden kinn munkával töltött napomon.