Hazajöttem a hétvégére Szegedről, egyrészt, mert a hétfői óráim elmaradnak az egyetemen egy konferencia miatt, másrészt, hogy megünnepeljük édesanyám 40. születésnapját. Ez volt az első évem az egyetemen, és kicsit még nehezen viselte ezt a kirepülés témát, ezért mindenképp itt akartam lenni a családi ünnepségen. A két nővérem elintézte az ajándékát, én csupán egy csokor és egy cserepes virágot vettem neki, mert tudtam, mennyire szereti kankalint, de én annyira nem rajongok az elhervadó virágokért. Persze össze-vissza csókolt, mikor átadtam őket, bár úgy érzem, a lelkesedés nem feltétlenül a virágoknak szólt. A nappaliba belépve megállapítottam, hogy a család férfi tagjai mind tudták, hogy anya kedvenc virága a kankalin, az én csokrom ugyanis már alig fért oda a dohányzóasztalra. Mire mindenkit üdvözöltem, már el is készült az ünnepi ebéd, így asztalhoz ültünk.
Anya természetesen maga mellé ültetett, mint az ő „messzire szakadt fiacskáját”. Megbeszéltük azt, amit szűk egy hete telefonon is: hogy hogy megy a suli, és milyen a kolesz, és ugye eszem rendesen, és ugye nem úgy vezetek mint az apám (apa kicsit gyorsan vezet, de piszok jól), és ugye szépek a lányok… Szóval, csak a szokásos beszélgetés egy kollégista fiú, és az édesanyja között. Majd anya tök váratlanul bedobta a kérdést, hogy mit tudok a magyarországi autópálya matricák jelenlegi felállásáról. Miután döbbenten pislogtam kettőt, mondtam, hogy természetesen mindent, hiszen Szeged és Budapest között ingázom, hol a saját autómmal, hol telekocsival, amit az egyik haverom vezet.
Kérdeztem, mit szeretne tudni, és mondta, hogy szeretnének lemenni a barátnőivel a Balatonra következő hétvégén, mivel idén töltötte vagy tölti mindenki a 40-et, és ezt megünnepelnék négyesben. Kérdésemre válaszolva elmondta, hogy két autóval mennek: az övével, és a keresztanyáméval, Joliéval. Mondtam, hogy mi sem egyszerűbb: két darab, 10 napra szóló, D1 kategóriájú matricára lesz szükségük.
Anya persze nem érte be ennyivel, tudni akarta, mennyibe kerül és milyen járművek tartoznak ebbe a csoportba. Mondtam neki, hogy a hivatalos oldalon minden infó fent van az aktuális magyarországi autópálya matricákról, de azért persze elmagyaráztam neki, hogy max. 7 fő szállítására alkalmas járművek tartoznak ebbe a csoportba.
Bólintott, ezen nem volt mit nem érteni, de tudni akarta a további kategóriákat is. Mivel a határokat nem tudtam pontosan, megnyitottam a weboldalt, és azon keresztül magyaráztam el neki, hogy a következő csoportba a 7 főnél több ember szállítására alkalmas járművek, a lakókocsik, és a teherautók tartoznak, 3,5-ig bezárólag. Ez kétszer annyiba kerül, mint ami nekik kell.
Visszaléptem a kezdőlapra, a kategóriákhoz, ekkor anya kiszúrta a feliratot: „új* többhavi matrica”, így ezt is le kellett kattintanunk, hogy mindent megtudhasson róla. Itt lehetőség van 2-től 7 hónapig terjedő időtartamra matricát váltani azoknak, akiknek mondjuk az éves valamiért nem éri meg, de a havi sem.
Ezután mutattam anyának a következő kategóriát: B2. Ide tartoznak igazából a 9-nél több fős buszok. Ezen kívül még van egy motor és egy utánfutó kategória, és ennyi. Mindenhová váltható az összes időintervallumra matrica, anya rögtön észrevette, hogy az éves pl. ugyanannyiba kerül D1, D2 és utánfutóra is, de nem tudtam megválaszolni a kérdését, hogy miért jó ez így.
Ezek után persze még meg kellett mutatnom anyának, hogyan tudnak matricát vásárolni. Mondtam ugyan, hogy tudnak venni akármelyik kúton is, de ő meg akarta tanulni ezt is – mondjuk nem egy nagy ördöngösség. Felhívtuk Jolit is, és megvettük az ő autójára is előre a matricát, ugyanis így is lehet, szerencsére. Anya oda volt meg vissza, komolyan, mintha ez lett volna a legjobb ajándék, aminek a legjobban örült aznap.
Kíváncsian várom, mit fognak művelni a barátnőivel a Balatonon, már látom, hogy két múlva megint fel kell jönnöm, hogy személyesen hallgassam meg az élménybeszámolóját…