Nem akartuk elkiabálni a dolgot, ezért egészen tegnapig még a szüleinknek se jelentettük be, de most már tényleg hivatalos: kisbabánk lesz!
Aki ismer minket a férjemmel közelebbről, az tudja, hogy régóta szerettünk volna már gyereket, és a tavalyi esküvőnk óta minden barátunk és rokonunk folyamatosan kérdezgetett minket, hogy „Na, úton van már a gyerek?”. Most végre válaszolhatjuk majd nekik, hogy IGEN!
A szüleim először persze egyből az anyagiak miatt kezdtek el aggódni, de persze biztosítottak minket arról, hogy mindenben a segítségünkre lesznek. A helyzet az, hogy igazából fölösleges aggódniuk, mert régóta készültünk már erre. Direkt azért rendeztünk kis esküvőt annak idején, hogy minél több pénzt tudjunk félretenni majd a babára. Annak idején leültünk papírral, tollal, számológéppel, és kiszámoltunk mindent. Még azt is bekalkuláltuk, hogy mennyit kéne félretenni ahhoz, ha orvosi segítségre lenne szükségünk teherbeesés kapcsán (sajnos erre volt némi esély). Szerencsére végül viszont erre nem volt semmi szükség.
Mivel a férjem új munkahelye egészen jól fizet, szinte minden nyereség, amit a virágboltom hoz, mehet is a megtakarításokra, így pedig elég pénzt tudtunk félretenni az utóbbi egy évben. És most, hogy szétnéztünk a költségek körül, rájöttünk, hogy nem is tettük rosszul!
Nem is sejtettük volna, de a megfelelő babakocsi kiválasztásával töltöttük a legtöbb időt. Én sejtettem előre, hogy nem lesz olyan egyszerű a választás, de a férjem meg volt győződve róla, hogy igazából nincs olyan nagy választási lehetőség. Hát tévedett: megannyi oldalon megannyi babakocsi márka és típus, különböző méretekkel és tulajdonságokkal. Mivel nem ikreket várunk, ezért egy részét ezeknek ki tudtuk szűrni, de még így is rengetegből kellett választanunk.
Amiben biztos voltam, hogy a minőségből nem fogok engedni. Valószínűleg már tombol bennem az anyai ösztön, de nem vagyok hajlandó pont a gyerekemen spórolni. Éppen ezért addig nem is álltunk meg, amíg végre egy szimpatikus weboldalon meg nem találtuk a tökéletes babakocsit. A válogatás hosszú volt, de szerintem megérte. Persze a férjem szerint még bőven ráértünk volna a vásárlással, de én már annyira lázban égek, hogy legszívesebben holnap mennék, és beszereznék egy évre előre mindent. A babaruhákhoz egyelőre még talán túl korán van (hiszen azt se tudjuk még egyébként, hogy fiút vagy lányt várunk-e), de bevallom, azért már rápillantottam egy két oldalra ebben a témában is.
A babakocsinál egyelőre viszont megállunk. Egyébként is, valószínűleg hamarosan el fognak árasztani a nővéremék minden olyan cuccal, ami nekik maradt meg a négy gyerekük után. Ő már komoly szinten űzi az anyaságot, úgyhogy ha valakire, hát rá mindenképp számítok majd. Valószínűleg kocsit is tudott volna adni, ha megkérem, de szerettem volna, ha valami olyat szerzek, ami egyrészt új, másrészt akár tudom használni később is, amikor még több gyerekünk lesz.
Mert bizony: nem csak egyet tervezünk. Valószínűleg 2-3 év múlva belekezdenénk a következő babaprojektbe, mert mindketten nagycsaládról álmodtunk mindig is. Jellemző rám, hogy még alig kerekedik a pocakom, de már a következő gyereken gondolkozom.
Jogos lehet a kérdés, hogy mi lesz addig a virágbolttal, amíg én nem vagyok? Elég valószínű, hogy az utolsó hónapokban már se időm, se energiám, sőt, lássuk be, valószínűleg kedvem se lesz az üzlettel foglalkozni. A virágok mindig az első számú szenvedélyemet jelentik majd, de valószínűleg elég lesz majd nekem, ha a csöppséggel a karomon csak az otthoni növényeket gondozom. Két lehetőség előtt állok: vagy fölveszek valakit, aki helyettesíteni tud, vagy bezárom egy időre a boltot. Ez viszont kicsit erősnek hangzik, úgyhogy igyekszek majd minél hamarabb egy harmadik lehetőséget találni.
Egyelőre azonban nem kell félni, mert még néhány hónapig biztosan nem változik majd semmi! Sőt, ha úgy akarom, akár még egyszerűbb is lehet az életem, mert ahogy nézem, ezzel a babakocsival akár egész virágládákat is tudok tologatni, ami gyorsítaná a pakolást. Persze csak viccelek, de tény, hogy akár erre is tudnám használni, ha akarnám.